A hivatás nagy titka

Az Evangéliumot olvasva megtudjuk, hogy Jézushoz sok ember jön. Hallgatják a tanítását, szavai nyomot hagynak bennük, kérdeznek, és néhányan készek arra, hogy életüket megváltoztassák. Jézus megismeri az emberek gondjait, betegeket gyógyít, és sok ember asztalához odaül. Egyesektől azt kívánja, hogy mindent hagyjanak el, és vele maradjanak, őt kövessék, és egész életüket vele osszák meg.

Néha vannak olyan fiatalok, akik Istenért lelkesednek, pedig nem hitet gyakorló szülői házból és környezetből jönnek. Egyes emberek a fejüket csóválják, ha fiatal felnőttek, akiknek meglenne a tehetségük arra, hogy karriert csináljanak, vagy sok pénzt kereshetnének, mindent maguk mögött hagyva szerzetesnek mennek. Némelyikük még azt is gondolja, hogy valaki rábeszélte őket és veszélyes lelkesedés fogta el őket. Ezeknek a sajátos, sokak által fel nem fogható jelenségeknek oka az, hogy Isten az adott személyt erre választotta.

Milyen célra választott Isten, mire hívott meg Jézus? Két dologról van szó.

Először is azért hívja az embereket, hogy különleges közelségbe, szoros barátságba, bizalmas viszonyba kerüljenek vele. Az ilyen emberek úgy érzik, hogy többet kell imádkozniuk, különösen érdekli őket minden, ami Istennel és a hittel kapcsolatos. Jézus azonban ezt a különleges közelséget és barátságot nem kívülről „rendeli”, hanem az Isten kiválasztottjának szívében vágyat ébreszt.

A másik cél: az Istentől kapott küldetést elfogadni és az Ő szolgálatába állni. Az Úr szolgálatára szóló különleges megbízatás – lelki hivatásnak nevezik – egyik oldalról teljesen személyes, egész embert igényel, az ő teljes szabadságát és teljes életét. Egy Krisztussal mély egységben lévő életet ölel fel. Másrészt viszont az embereket is szolgálja.

Mikor ismerjük fel, hogy hivatásunk van? Hogyan leszek biztos benne? Ezek a kérdések foglalkoztatják azokat, akiket az Úr hívni szeretne. Ez egy hosszabb döntési folyamat, lelki küzdelem is, amíg kimondja a meghívott az igent Isten akaratára.

Szeretnénk megosztani egy elmélkedést, amely választ ad az utóbbi kérdésekre:
ITT letölthetjük a közösségünkben született írást: "A hivatás nagy titka" címmel.

A hivatáshoz külső és belső felszólítás kell. Az egyházi hivatást választók közül sokan megerősíthetik ezt. Személyek és körülmények, egy könyv vagy film, egy találkozás vagy beszélgetés, zarándoklat; sőt egy kudarc vagy vereség is hathat felhívásként - mintha általa Krisztus szólt volna. Krisztus az embereket emberek által szólítja fel. Krisztus az embereknek kölcsönzi a száját, az ő szavukkal beszél, vigasztal, hirdet, figyelmeztet és hív is. 2000 évvel ezelőtt, amikor látható emberi alakban élt az emberek közt, egyenként hívta az embereket, a saját hangjával, szájával, egy bizonyos tekintettel, egy gesztussal.

Olvashatjuk az Evangéliumban is:

”Amikor Jézus a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András – halászok lévén – épp hálót vetnek a vízbe.
Jézus ezt mondta nekik: Gyertek, kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket.” (Mk 1,16).

Az Atya által kiválasztott és a Fiú által meghívott emberek számára a kiválasztottság és hivatás ajándékként és feladatként nyilvánul meg.
A hivatás kegyelme: bensőséges szeretetkapcsolat Vele, a feladat: önmagát teljesen az Egyház szolgálatára áldozni.