Isten az Egyházat élete és fejlődése érdekében különféle adományokkal ajándékozza meg, melyeket összefoglalóan karizmáknak nevezünk. Lelki Családunk kezdeténél is egy ilyen adomány áll, amelyet Júlia Anya kapott: az „Ügy“ karizmája. Lelkiségünk középpontjában kettős szeretet áll, amelyet az Úr ajándékoz nekünk, és amelyet örömmel és meggyőződéssel élünk: a Jézus Szíve iránti szeretet és az Egyház iránti szeretet.
Júlia Anya tanúsítja: „A közösség megjelölésére az Ügy elnevezést nem hosszas gondolkodással kerestem. Sokkal inkább a lelkem mélyén találkoztam vele.“ A név arra szólít fel minket, hogy mély és élő hitet éljünk meg. Jézus mondja:
Jézus keresztülszúrt Szíve Isten irántunk való végtelen szeretetének jele. Az Ő nagy szeretete váltott meg minket és tölti be szívünket. Meghallottuk hívását, hogy választ adjunk szeretetére és „Szent Szövetség”-et kössünk Vele. Jézus Szívének szeretete alakít minket Lelki Családdá.
Szeretjük az Egyházat és mély tisztelettel vagyunk iránta. Az Úrra tekintünk, akiről Pál apostol mondja: „Krisztus szerette az Egyházat és feláldozta magát érte“ (Ef 5,25). Az Egyházban voltak és vannak emberi gyengeségek. Tudunk ezekről. Ugyanakkor szükségét érezzük, hogy tanúságot tegyünk belső nagyságáról, életerejéről és hitbeli tanításáról.
Isten jelent számunkra mindent. Őt akarjuk imádni, az Ő akaratát akarjuk teljesíteni. Jézust követjük, aki földi élete végén tanúsítja: „Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot (’Ügyet’), amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem“ (Jn 17,4).
Júlia Anyát mélyen megérintette Jézus kérése tanítványainak egységéért. Ez a mi feladatunk, hogy önmagunkat odaadjuk az egységért: a közösségen belül és azon kívül, ahol élünk és dolgozunk, az Egyházban és minden jóakaratú ember között.
Jézus ezekkel a szavakkal kezdte meg nyilvános működését: „Beteljesedett az idő és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15) Az Úr ezen felhívására oda akarunk hallgatni. Az Úr közelsége fölötti örömben igyekszünk a megtérés és a megújulás útján járni, hogy hitünk elmélyüljön.
Hivatásunk magas mércét állít elénk. Ugyanakkor tapasztaljuk emberi gyengeségünket is. A bűneinkkel, sebeinkkel és korlátainkkal együtt rábízzuk magunkat Isten irgalmas szeretetére.
A sugárzó töviskorona közösségünk szimbóluma. Ez kifejezi, hogy Krisztus követése során részesedünk szenvedésében és dicsőségében.
Szent Pál a védőszentünk. Leveleiben az Egyház titkát mint Krisztus titokzatos Testét fedezte fel Júlia Anya. Az apostol missziós buzgalmával ösztönöz minket és segít nekünk, hogy szemlélődő és apostoli küldetésünket megéljük a világban.
A haláltusáját vívó Jézus mindnyájunknak odaajándékozta Szűz Máriát: „Íme, a te anyád“ (Jn 19,27). Szűz Mária kezét fogva járjuk utunkat.