FSO
Beszélgetés az 50 éves jubileumról
a Kútvölgyi Kápolna igazgatójával
2019. augusztus 25-én, vasárnap a svábhegyi Kútvölgyi Szűz Mária Engesztelő-kápolnában délelőtt fél 11-kor Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be ünnepi szentmisét, abból az alkalomból, hogy ötven évvel ezelőtt Julia Verhaeghe anya, a Krisztus Ügye Lelki Család (Familia Spiritualis Opus – FSO) alapítója itt találkozott Regőczi István atyával. Héray Andrással, a kápolna igazgatójával beszélgetett az ünnep előtt Bodnár Dániel, a Magyar Kurír újságírója.
Júlia anya látogatásakor azt kérte István atyától, hogy kerüljön az Oltáriszentség ebbe a kápolnába. Egyúttal az volt a kívánsága, hogy ez a kápolna a hitélet megújulásához is hozzájáruljon. Júlia anya azt a feladatot szánta Beatrix nővérnek, hogy támogassa István atyát ebben a munkájában és azon fáradozzon, hogy a kápolna a szentségimádás, az ima és az engesztelés helye legyen. Beatrix nővér mindig itt van, mindenkinek segít, ha szükséges.
Regőczi atya Isten vándora című könyvét a nyolcvanas évek végén, még gyermekként olvastam, az unokatestvéreimmel együtt. Óriási élmény volt számunkra. A kilencvenes évek közepén ismertem meg személyesen, egészen a haláláig intenzív kapcsolatban voltam vele, sokat vittem kocsival ide-oda. Kezdő papkoromban a Wekerle-telepen káplánkodtam, de hetente többször ide jöttem, koncelebráltam István atya miséin. Az Isten vándora utolsó lapján azt írta, reméli, hogy a fiatal pap, András majd egyszer átveszi tőle a kápolnát. Deo gratias!
Itt lehet olvasni egy könyvismertetőt az Isten Vándora című könyvről.
Regőczi atya mondta, hogy Jézus szíve itt dobog az Eucharisztiában. Ő mindig összekapcsolta az Eucharisztiát az életünkkel. Nem két külön valóság a szentmise, az Eucharisztia és az életünk, hanem egy. Csak komolyan kell vennünk a Jézussal való találkozást, újra és újra az Ő jelenlétében kell kerülnünk. Ez sokak számára adhat vigaszt, lelkierőt.
Júlia anya fogalmazta meg: a szívünknek mindig Istennél kell lennie, a két kezünknek meg a két lábunknak pedig a mindennapokban. Ezt a lelkületet tanulta meg Regőczi atya Júlia anyától. Mivel helyzeténél fogva Regőczi atya gyakran érezte magát egyedül, Júlia anya a lelki támasza volt neki. Ezt fejezte ki az ötven évvel ezelőtti látogatása is, hogy a földrajzi távolság ellenére sincsenek messze egymástól. Mi, akik rendszeresen imádkozunk a kápolnánkban, ugyancsak azt érezzük, hogy nem vagyunk távol az Úr Jézustól. Közel van hozzánk, ahogy Júlia Anya sírfelirata jelzi, az Eucharisztiában „keres minket, őrködik felettünk és vár ránk”.
