Cover
»«
Szerző
Krisztus Ügye Lelki Család

Jubileumi hálaadó szentmise (1969-2019)

A Kútvölgyi Engesztelő Kápolnánál (2019.08.25.)

A svábhegyi kútvölgyi Szűz Mária engesztelő kápolnában 2019. augusztus 25-én Erdő Péter bíboros, prímás főcelebrálásával mutattak be ünnepi szentmisét abból az alkalomból, hogy ötven évvel ezelőtt Julia Verhaeghe anya, a Krisztus Ügye Lelki Család (Familia Spiritualis Opus – FSO) alapítója itt találkozott Regőczi István atyával.

A Magyar Kurírban itt lehet olvasni Bókay László cikkét, amelyet gazdagon illusztrálnak a szép fényképek.

A szentmise elején Héray András, a kápolna igazgatója köszöntötte a jelenlevőket és elmondta, hogy ez a szentmise is a NEK (Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus) előkészületének fényében áll, amely egy év múlva 2020 szeptemberében lesz Budapesten. Hiszen éppen arra a jubileumra jöttünk össze, hogy hálát adjunk azért, hogy 50 éve, 1969-ben  járt itt a flamand Júlia Anya, a Krisztus Ügye Lelki Család alapítója és akkor arra kérte István Atyát, az „Isten Vándorát”, hogy az eucharisztikus Jézus az Oltáriszentségben méltó lakásra találhasson ebben a kápolnában és a hívő szívekben.

Immár hagyománynak mondható továbbá, hogy erre az augusztus végi Júlia Anya-emlékmisére egy újmisés papot is hívunk. Pintér Bálint újmisés, mezőkövesdi káplán atya a szentmise után újmisés áldását adja majd személyesen a jelenlevőknek. A hívek egyik előkészülete is lehet a közeledő Eucharisztikus Kongresszusra, hogy imádkozzanak papi hivatásokért és kérjék az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába.

Amikor a szentmise végén majd elmondjuk az eucharisztikus kongresszus előkészületi imádságát, akkor Európa lelki megújulásáért is imádkozunk. Ez most különösen is érvényes lesz, hiszen Európa messzi tájairól – Írországtól Moldváig – vagyunk jelen. Thomas Felder FSO atya, a Krisztus Ügye Lelki Család Papi Közösségének nemzetközi vezetője paptestvéreivel és a Nővéri közösség nemzetközi vezetője, Margarete Binder anya is eljött a közösség nővéreivel Ausztriából, Németországból és Belgiumból.

Peter Willi FSO atya, aki előtte jó harminc éven keresztül volt a papi közösség nemzetközi vezetője, homíliájában többek között arról prédikált, hogy Istennek megvannak a tervei: egy személlyel, egy közösséggel, az egész Egyházzal. Isten terveinek kezdete gyakran kicsiny és jelentéktelen.

Júlia anya 1969 októberében nem turistaként érkezett Budapestre, hanem lelki anyaként olyan szívvel, amely nagy szeretettel volt eltelve Isten, az Egyház és a lelkek iránt. Lelki kötelék jött létre kettejük között. István atya elfogadta Julia Verhaeghét lelki anyának, Júlia anya pedig több mint 28 évvel azelőtt lelki fiának fogadta őt.

Az egyik legnagyobb ajándék abban áll, hogy valakit megerősítünk a hitben. A hit azt jelenti, hogy valamit nem látunk, mégis bízunk benne. Hinni annyit jelent, hogy valamit nem értünk meg, mégis továbbmegyünk. A hit azt is jelenti, hogy nincsenek nagy érzéseink és ennek ellenére hűségesek maradunk. A hit olyan fény, amely a legsötétebb órákat is bevilágítja: erőt ad az élet nehéz pillanataiban.

Peter Willi szentbeszédét itt le lehet tölteni.

A szentmise záróáldása előtt Erdő Péter bíboros szólt a jelenlévőkhöz. Mint mondta, különösen ravasz és szelíd az isteni Gondviselés. Sokszor azt hisszük – folytatta, hogy Nyugat-Európában talán már nincs is belőle semmi. Ugyanakkor időről időre felfedezhetjük, hogy kaptunk és kapunk ma is lelki ösztönzéseket. Ez az ajándékoknak az a cseréje, amiről Szent II. János Pál pápa is beszélt. A Belgiumban élő Júlia anya személyében épp a katolikus hit ajándékai és kegyelmei érkeztek el Magyarországra, de nem csupán az ő személyében.

Most imádkoztunk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért, előtte kiosztottunk egy szentképet a szöveggel, melynek másik oldalán egy úrmutató látható. Ez jelenleg a Szent István-bazilika szentségi kápolnájában van, amikor a bazilika nyitva van, előtte lehet szentségimádást végezni. Ezt az úrmutatót Brüsszelben kaptuk, amikor a városmisszió szolgálatát végeztük és egymás után Bécs, Párizs, Brüsszel, Budapest, Lisszabon voltak az állomások. A brüsszeli katolikus közösség akkor azzal búcsúzott tőlünk, hogy ezt a monstranciát nekünk adta ajándékba. Meg vagyok győződve, maguk se gondolták, hogy ez egyszer az eucharisztikus kongresszus szentképe lesz és ezrek és ezrek fogják e szentkép alapján kérni, hogy az eucharisztikus Krisztus újítsa meg hitünket, életünket.