Júlia Anya példája a hitben

A Feltámadott Krisztus világossága a Húsvét ünnepével ismét szétáradt a világban és elérte a mi szívünket is. Hálát adunk ilyenkor Istennek a keresztségünkért.

 

„A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba,
hogy miként Krisztus az Atya dicsőségére feltámadt a halálból,
úgy mi is új életre keljünk.” (Róm 6,4)

 

A keresztségben megkaptuk a hit ajándékát, a Feltámadott Krisztussal útra kelünk az örök élet felé vezető úton. Júlia Anya alázatos és engedelmes életpéldája segíthet nekünk, hogy földi életünk zarándokútján mindig felismerjük a Jóisten által mutatott irányt, amelyet Isten mutat számunkra.

 

„Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” (Jn 20,29)

 

Az általunk látható és Isten láthatatlan világa közti ajtó a hit, ami az embert már itt a földön boldoggá teszi. Júlia Anya egész életében a hit ajtaján át járt. Milyen volt a hite? Mi őrizte meg hitében? Milyen tanácsokat ad nekünk ahhoz, hogy a hit útján járjunk?

 

 

A hívő ember a megtérés és megszentelődés útján haladva egész életében arra törekszik, hogy eljusson Isten gondolkodásmódjára, és elsajátítsa az Ő látásmódját. Ezzel Szent Pál példáját követi: miután Damaszkusz kapui előtt Jézus Krisztus kinyilatkoztatását megkapta, és Isten segítségével új gondolkodásmódot sajátított el, már így írhatott a római keresztényeknek: