Júlia Anya és egész Lelki Családunk gyakran tapasztalhatta Isten jóságos és bölcs irányítását. A zsoltárok könyvében olvashatjuk: „Örök érvényű az Úr határozata, nemzedékről nemzedékre száll szívének gondolata“ (Zsolt 33,11). Itt bemutatunk néhány, az isteni Gondviseléstől vezérelt eseményt, amelyek alapító Anyánk és közösségünk életét kísérték.
Júlia 1910. november 11-én született Geluwe-ben (Brügge-i egyházmegye, Belgium) a család tizedik gyermekeként a tizenegyből. 1914 és 1918 között tombolt az első világháború. 1917-ben a családnak el kell hagynia Geluwe-t és 1920-ban tért ide vissza. Tizennégy éves korától Júlia különböző családoknál dolgozik Belgiumban és Franciaországban.
Isten igéjének hallgatása során a szentmise alatt Júliát mélyen megérintették Szent Pál apostol személyisége és tanítása.
A Jézus életéről szóló „Királyok királya“ című film mélyen megérintette Júlia Anya lelkét. Ugyanabban az évben kezdődött számára, egy lépcsőn történt baleset után, a szenvedés ideje. Jézus szenvedésének ebben a filmben való megjelenítéséről egy későbbi visszaemlékezésében így ír Júlia:
Jézus Szívének főünnepén egy kegyelmi fény által Júlia mély meglátást kapott a tövissel megkoronázott Úrról. Krisztus hívására határozott igennel válaszolt.
Cyrill Hillewaere káplán, lelki vezetője felismerte Júliában Isten működését. Január 18-án ő maga is követte a hívást, hogy önmagát az „Ügy“ számára szentelje. Ezt a napot mint az „Ügy“ alapításának napját tartjuk számon.
Július 16-án, Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén a Szűzanya oltalmával Júlia elhagyta a szülői házát, hogy belső szabadságban Isten hívását jobban tudja követni.
St. Niklaas-ban és nem sokkal azután Brüsszelben alakult ki az első nővérek közösségi élete Júlia Anyával. 1950-ben a fiatal közösség átvette az üresen álló Villers-Notre-Dame-i (Tournai-i egyházmegye) kolostort. Hamarosan további lakóhelyek létesültek Belgiumban.
A közösség jámbor társulásként (Pia Unio) történt első elismerését a Tournai-i egyházmegye püspökétől, Charles-Marie Himmer püspöktől kapta Vallóniában (Belgium).
Innsbruckban (Ausztria) jött létre az „Ügy“ első lakóhelye Belgiumon kívül. Öröm és hívő bizalom, de fáradság és nehézségek is kísérték a közösség további terjedését a különböző országokban.
Júlia Anya az „Ügy“ vezetését fiatalabb kezekbe adja. A közösség tagságának újabb formái fejlődnek ki: egyházmegyés papok, családok, özvegyek és egyedülállók is csatlakoznak az „Ügyhöz“.
Bruno Wechner püspök jóváhagyja az „Ügy“ Papi Közösségét a Feldkirch-i egyházmegyében (Ausztria). Két évvel később Rómában elkezdődik az „Ügy“ saját papképzése.
Augusztus 29-én zárul le Júlia Anya földi és hitbeli zarándokútja, és tér haza a mennyei Atya otthonába. Földi nyughelye a Thalbach kolostorban, Bregenzben (Ausztria) található.
Az „Ügy“ a megszentelt élet új formájaként 1999. június 11-én kapja meg az egyházi elismerést a római egyházmegyében. A „Vita consecrata“ (1996) írásban olvashatjuk:
Azoknak, akik Júlia Anyáról és a „Krisztus Ügye” Lelki Család kezdeti szakaszáról többet szeretnének megtudni, szeretettel ajánljuk a „Szerette az Egyházat“ című könyvet, melyet az alábbi linkre kattintva tudnak megrendelni:
Link a rendeléshez:
„Szerette az Egyházat“ Julia Verhaeghe Anya élete és a „Krisztus Ügye“ Lelki Család elindulása, 2010.
Az „Ügy“ mint az „Istennek szentelt élet családja“ kap pápai elismerést. Szent II. János Pál pápa egy üzenettel fordul az „Ügyhöz“. Joseph Ratzinger bíboros hálaadó szentmisét mutat be a Szent Péter Bazilikában és szentbeszédet mond.